Simon a sötét fürdőszobában írta a Sound of Silence-t. Megnyitotta a csapot, mert a zubogó víz elringatta, és a csempék között köszönt először a sötétségnek. Ezt az első sorokat a legnehezebb énekelni.
Aztán jött a Disturbed, és ez a fiú, aki epic performansszá duzzasztotta ezt a meztelen dalt.
Ma kitisztítja két jópofa srác a légkondimat, és onnantól olyan, de olyan megállíthatatlan leszek: lomtalanítok tovább, deep cleaningelek, hatalmas vászonra festek tenyérrel és talppal, sütök fánkot, stb. Pont addig, míg először meg nem fázok alatta, mert akkor megint megállítható leszek.
Reggeleink.
- Mici nem mehet helyetted suliba, dolga van itthon.
- Milyen dolga?
- A vedlés. Ne haragudj, de ki fog itthon vedleni? Ki fogja megrakni szőrrel a kanapét, az ágyakat, a frissen mosott ruhakupacot? Nem mehet helyetted suliba, mert te alkalmatlan vagy az ő feladatára. Na hess.
A dédanyám 40 évesen már felnevelt 5 gyereket, túlélte a háborút és az iszákos dédapámat, belerokkant a fizikai munkába, én meg nem tudom eldönteni, hogy nekem már jobb-e, mint neki volt, vagy csak máshogy rossz. Vajon azt mondaná, hogy a kutya is jó dolgában veszik meg, vagy megölelne? Nem tudom.
A Krétában szaporodnak az elmaradó tanórák. A kisebbikem izzadtan, koszosan, és újabb focisebekkel jön haza, lecsókolja a csapot. A nagyobbikom és a haverjai a gymbe futnak át edzeni lyukas órákban, a lányok felgyűrt pólóban napoznak a padokon.
A legjobb napok ezek. Ez pedig a legjobb zene hozzá.
Megbeszéltem magammal, hogy követem a VB-t.
Kérdéseim így hirtelen:
Mi tart ezen egy hónapig?
Mi a fene az, hogy Curacao? Az egy ország? Biztos?
A bronzmeccs este 11-kor, egy negyeddöntő hajnalban lesz? Ez biztos elírás.
Hol vannak a magyarok?
Zidane játszik még?
Milyen Zidane? - kérdezi a gyerek.
Van valami lohasztó a nyári vírusban. Kívánom a forró levest, és a meleg takarót, de novembert kellene mellékelni hozzá, mert így csak szánalmasan izzadok. Fagyit nem ehetek, és nem érzem a hársfa illatát, pedig annál kedvesebb zöldillat nincs is.
Felzabáltam viszont minden gyümit, most ő jön.
Nőgyógyászom a lábaim között:
- A petefészkei viszont csodaszépek!
- Végre jó hír a sok rossz után. Nehezen jutottunk el idáig, de már megérte.
- Hah, ez olyan, mint a viccben, mikor a gyerek kalapáccsal üti a pöcsét, és megkérdezik tőle, mi a jó ebben. Az, amikor melléütök! - mondja.
(wtf)
Gyerekemnek sok új gondolata támadt a kütyümegvonás közepette: túlélőcsomagot rak össze. Második napja spájzol, már lenyúlta a kézfertőtlenítőmet, a betadine-t, a sebtapaszokat, elemlámpát, vett sípot (?), és megrendeltük a svájci bicskáját.
Kicsit nyugtalanító, de ha bármi lesz, én rábízom magamat.
A viharra nem kelek fel, arra viszont igen, hogy a viharpánikos kutyám bő nyállal takarítja a fülkagylómat. Szólt, hogy helyzet van, a megoldás pedig: megkeressük a plüsskutyáját, majd ránézünk a gyerekekre, akik gyanúsan jól vannak, végül összebújunk túlélni.
Tippeljünk, ki kakukkolt reggelig.
